A címben szereplő cseresznyefa ott áll a parókia udvarán. Aki látta, pontosan érti, amit a szerző az előszóban így fogalmaz meg: „remény koronáját fonva égbe nyújtózó tornyaink köré...” Telente korhadó, öreg törzse emberileg már nem kecsegtet sok jóval, de minden tavasszal újra rügybe, virágba öltözik és ontja gyümölcsét. A megtartó, oltalmazó, életet, gyümölcsöző új életet adó kegyelem ígérete jelenik meg ágain. (...) Steinbach József imádságos könyvében is az Úrtól nyert vigasztaló, erőt és bátorítást adó isteni gondviselés jelenik meg. (Márton Gergely)
A kötetben a Kossuth Rádióban elhangzott tizenkét reggeli, meditációs áhítat olvasható.